Mi az a TDS?
Mi a TDS a csapvízben? A TDS a vízminőség mérőszáma? Igaz, hogy a csapvíz magas TDS-értéke káros az egészségére? Mit mond a WHO (az Egészségügyi Világszervezet) a csapvízben előforduló TDS-ről? Sok vízamatőr és vállalat, amely a csapvízhez használt vízszűrőket szeretné népszerűsíteni, a TDS-t (Total Dissolved Solids) használja kulcsfontosságú vízminőség-vizsgálati módszerként. Ennek az az oka, hogy nagyon egyszerű és olcsó a mérés. A probléma az, hogy ez nem jó intézkedés, és a vízminőségi paraméterek szempontjából nagyon korlátozott. Ebben a cikkben tisztázzuk a tényeket, és megdöntjük a csapvízben előforduló TDS-ről szóló mítoszokat.
A TDS szervetlen sókból és kis mennyiségű szerves anyagból áll, amelyek vízben oldódnak. A fő összetevők általában a kalcium, magnézium, nátrium és kálium kationjai, valamint a karbonát, bikarbonát, klorid, szulfát és különösen a talajvízben a nitrát anionjai. A TDS-t mg/egységnyi víztérfogatban (mg/L) fejezik ki, vagy milliomodrésznek (ppm) is nevezik. Jellemzően a természetes ásványvíz és a csapvíz TDS értéke 100-300 mg/l lehet. A magas ásványianyag-koncentrációjú területeken azonban a természetes csapvíz jóval magasabb lehet. A vízszűrő technológiák, például a fordított ozmózis, a vízdesztilláció és az ioncsere ezt a szintet nullára csökkenthetik, míg az aktív szénszűrők nem csökkentik a TDS-t.
Milyen szintű TDS-nek kell lennie az ivóvíznek?
Ahogy a legtöbb palackozott ásványvíz magasabb TDS-t tartalmaz (pl. Evian 300 mg/l; San Pellegrino 850 mg/l), ez is pozitív lehet a csapvíz esetében. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) és a legtöbb egyéb vízminőséget szabályozó intézmény az 500 mg/l-ig terjedő értékeket teljesen biztonságosnak, a 2000 mg/l-es értékeket pedig átmeneti fogyasztásra biztonságosnak tekinti, ha más víz nem áll rendelkezésre. A WHO szerint nincs közvetlen kapcsolat a TDS és a vízbiztonság között. Az 1000 mg/l alatti értékek esetében nincs tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a TDS bármiféle különbséget jelentene, és 2000 mg/l alatt nem azonosítottak egészségügyi hatást. Hogy ezt egy kicsit bonyolítsuk, bizonyíték van arra, hogy bizonyos összetevők, például kalcium nagy koncentrációja hatással lehet, de a TDS ennek nagyon homályos mutatója, mivel nem határozza meg a végső számot alkotó különböző paramétereket. Például a csapvíz Los Angelesben 200-600 mg/l, Párizsban 200-300 mg/l, Stockholmban 73-93 mg/l, Londonban 260 mg/l... és mindegyik biztonságosnak tekinthető. és egészséges az ivóvíz.
Hogyan befolyásolja a csapvíz magas TDS az ízét?
Az Egészségügyi Világszervezet tanulmányában a kóstolók egy csoportja a következő következtetésekre jutott a vízben lévő TDS előnyös szintjéről (mg/l):
- 300-nál kevesebb: Kiváló
- 300-600: Jó
- 600 - 900: tisztességes
- 900 - 1200: Gyenge
- 1200 felett: Elfogadhatatlan
A tesztpanel azt is megállapította, hogy a magasabb TDS-tartalmú vizek általában nehezebb ízűek, és sokkal szembetűnőbb a „szájérzet”, ezt a kifejezést a vízértők az általános érzékszervi benyomás leírására használják. A fenti értékeket gyakran idézik a vízszűrő cégek és a TDS-érzékelő márkák a vízminőség mutatójaként. De az előző bekezdéshez hasonlóan a WHO kijelenti, hogy nincs közvetlen kapcsolat a TDS és a víz minősége között az ízen kívül.
Miért mondják tehát az emberek, hogy a csapvízben lévő TDS rossz?
Miért használják a vízszűrő cégek és az amatőrök a magas TDS-t a vízszűrés melletti érvként? Ennek egyszerű oka az, hogy olcsó és könnyen tesztelhető. A TDS-mérőt körülbelül 50 dollárért vagy kevesebbért vásárolhatja meg az interneten, és bárki könnyedén, másodpercek alatt elvégezheti a tesztet otthon. A vízminőség meghatározásához fontos klór, peszticidek, nehézfémek és gyógyszerek mérésére szolgáló valódi tesztek kifinomult és drága laboratóriumokat igényelnek. A helyi vízügyi társaság minden nap megvizsgálja a vizet szennyeződések szempontjából, és köteles legalább évente vízminőségi jelentést készíteni. Ez tudományos elemzést ad a vízminőségről. Egy másik ok az, hogy nagyszerű érv a fordított ozmózis szűrők eladása, amelyek jelentősen csökkenthetik a TDS-t.
Mit tegyek a pontos vízminőség-vizsgálat érdekében?
Összefoglalva, a vízminőség vizsgálata fontos, de gondoljuk át kétszer, mielőtt a TDS-t indikátorként használnánk, vagy más technológiákkal egészítenénk ki. Általában az a hiedelem, hogy a magas TDS rossz, az ásványi anyagok szervezetben lévő negatív egészségügyi hatásaival kapcsolatos tévhiteken alapul. Ha saját magad szeretnél tesztet végezni, hogy felmérd, milyen nehézfémek szivárognak ki az épület csöveiből (például kalcium, magnézium, klór, nitrát, szulfát, fluor, nátrium, réz vagy nikkel), vásárolhatsz részletes DIY tesztkészletet a vízminőség-vizsgáló laboratórium egyikétől.
Konkluzio a csapvízben lévő TDS-ről
- A TDS elsősorban a csapvíz ásványianyag-tartalmának és sóinak mértéke
- A magas TDS nem jelenti azt, hogy a víz nem biztonságos, de befolyásolja az ízét
- Számos ásványvízmárka TDS-értéke meghaladja az 500 mg/l-t, és egészségesnek tekinthető
- Az RO szűrők eltávolítják az összes egészséges ásványi anyagot a csapvízből
Források:
WHO, EU Water Framework, EPA